Átértékelődés. ??

Kedves Naplóm!
Régen írtam már. Haza kellett utaznom egy rövid időre. Apám megelégelte a várakozást és Nordinnal is volt egy-két probléma, így haza hívtak. De tegnap este haza értem. Nordin teljesen kikelt magából mikor megtudta hogy haza hívtak. Az iskolát is nagyjából ő intézte el nekem, és az ő balesete nem lehet ok arra, hogy kihagyjak az iskolából.- szerinte. De nem egy kis baleset volt. Londonból jött hazafelé, amikor megcsúszott az úton a kocsival, és az árokba zuhant, majd lefelé, az erdőben kötött ki. Erről már nem beszélek többet. Annyira hiányzik midnenki... Nat!Jill!... hova tűntek? :(
Haza felé úton teljesen átértékelődtek a dolgaim. Mármint. Elgondolkodtam azon, vajon mit is kellene a legfontosabbanak tartanom. Nem igazán tudom, vajon folytatnom kellene-e az iskolát. Persze Nordin nem engedné, de apu teljesen kétségbe van esve. Aztán itt van az évvége is lassan, a vizsgák. Talán tényleg neki kellene állnom tanulni. Mostmár komolyan.

Az mégsem lehet, hogy midnenki egyformán álmodjon. Egyformán a tanulásról, a jövőről. Talán nincs értelme, de csupán egyvalami választhat el az álmaimtól. A kudarctól való félelem. És ha valamit, akkor azt megtanultam, hogy soha, ne adjam fel. Szóval eldöntöttem, hogy folytatni fogom az iskolát és másodikos leszek.A többit nem tudom. Nem tervezem. Ezek csak álmok. Nem határozok meg semmit. Az én, saját, spontán biztos életemet fogom élni... a saját álmaimmal..